100 x is inkább, mint egyszer sem! Mit csinál és mit nem, mire jó a pszichológus és mire nem?! Tények és tévhitek a pszichológusról és az ő munkájáról, életéről és szerepéről…

2021.09.27

Ebben a témában ez lesz a sok századik cikk/bejegyzés ami íródott. Ugyanakkor még mindig homályos, sejtelmes, ködbe vesző mindaz, amire a pszichológus hivatott, és amivel foglalkozik (meg amivel nem). Következzen hát egy újabb értekezés az ügyben, ami talán hozzátesz az eddig kialakult képhez. Szigorúan szubjektíven, és nagyon-nagyon őszintén!

Rögtön lépjünk is túl azon, hogy a pszichológushoz bolondok járnak, talán már mindenki tudja, hogy ez nem így van, ha pedig mégsem, akkor az alábbiákból úgy is kiderül...

1. A pszichológus nem orvos, még akkor sem, ha ott van a neve előtt a bűvös két betű: "dr"

A pszichológus bölcsészként végez. Következésképpen nem használ (nem is használhat, hiszen nincs rá képesítése) farmakoterápiát, magyarán szólva gyógyszeres kezelést. Amennyiben úgy ítéli meg, hogy a kliens érdekeit az ilyen irányú terápia szolgálná a leghatékonyabban, úgy tovább irányítja a megfelelő szakemberhez (aki ez esetben a pszichiáter).

Ugyanakkor ettől még lehet doktor. Doktori fokozatot azonban az orvosokkal, állatorvosokkal és a jogászokkal ellentétben nem kap automatikusan, az öt év egyetemi képzés teljesítését követően, csak ha külön doktori képzésben vesz részt, és azt sikeresen abszolválja. (Megjegyzés: A klinikai szakpszichológus legkevesebb 9 évet tanul egyetemen, szerintem nekik minimum kijárna...) Doktorálni egyébként a pszichológia mellet még sok mindenből lehet, így lehet "dr" az irodalomtanár, a matematikus, a közgazdász és így tovább...

2. A pszichológusok nem egyformák (ahogyan az orvosok sem).

Attól, hogy valaki pszichológus, a szakmáján belül nem ért mindenhez. Éppen úgy, ahogy optimális esetben a szívsebész sem végez agyműtétet és a radiológus sem valószínű, hogy részt vesz a reggeli viziten, az okleveles pszichológus (5 év egyetem után) sem fog súlyos depresszióban szenvedő, személyiségzavarral, skizofréniával küzdő kliensekkel foglalkozni. Nem azért, mert nem akar segíteni, hanem mert nemes egyszerűséggel nem ért hozzá. A kompetens szakember pedig, ha úgy ítéli meg, hogy az adott eset kívül esik a szaktudásán, akkor a személyt tovább irányítja a számára legmegfelelőbb kollégához, szakemberhez. Ezért fordulhat elő, hogy a hozzá fordulót néhány ülést követően máshová küldi.

Ilyenkor nem arról van szó, hogy megunta volna a kliensét és végképp nem arról, hogy "na, ez is csak felvette a pénzt aztán nem is csinált semmit". Épp ellenkezőleg. Szakmai ismereteit felhasználva az első néhány ülést követően - miután nagyjából teljes képet kapott a tényleges problémáról - felelős szakemberként úgy ítélte meg, hogy nem tud hathatós segítséget nyújtani, ezért a megfelelő irányba indította tovább az illetőt. Vagyis szakmai tanácsot adott, az meg ugye nincs ingyen. Máshol sem, nem csak a pszichológusoknál. Maradva az orvos párhuzamnál - ha már így belejöttünk - az orvos is először kivizsgálja a pácienst, és a megszerzett információk birtokában irányítja tovább szakorvosi ellátásba, ha szükséges. Magánrendeléseken pedig ezért - is - fizetni kell.

3. "Jó, de pszichológus nincs sehol ingyen".

De van, kérem szépen... Országszerte léteznek Család és Gyermekjóléti Központok, ahol pszichológusok is dolgoznak. Lakóhelye szerint (tényleges tartózkodási helye szerint) mindenki tartozik valamelyikhez és jogosult szociális megsegítésre. NEM, NEM pénzbeli juttatásra, hanem arra, hogy egy segítő szakember (szociális munkás, mediátor, pszichológus...stb.) segítségét igénybe vegye. Ez a lehetőség gyermekek és felnőttek számára egyaránt nyitva áll és ingyenes. Ugyanakkor sok esetben várólista van. Itt is ugyan úgy, akárcsak az egészségügyben. Gyermekek számára a Pedagógiai Szakszolgálatok is biztosítanak ingyenes pszichológiai tanácsadást.

4. "Hipnoterapeutához járok".

Na, ez tök jó... Ellenben, hipnoterápiát az végezhet, aki minimum klinikai szakpszichológus és ezen felül hipnoterapeuta képesítést szerzett. Más szakmákból is kerülhetnek ki hipnoterapeuták, pl: orvos, fogorvos, de a sarki kisbolt eladójából, vagy a szempillás csajból - hacsak másodállásban történtesen nem klinikai szakpszichológus - egy pár hónapos, esetleg 1-2 éves képzés után nem lesz hipnoterapeuta. Nem, még akkor sem, ha végzett valamilyen képzést, aminek a végén ezt a minősítést kapta (ki tudja kitől). A hipnózis nem játék, nem véletlenül kötött sok - sok (inkább rengeteg!) év tanuláshoz. Gondold meg kire bízod magad!

5. Terápia, pszichoterápia, tanácsadás, és a többi...

Nagyon fontos különbség! Terápiát csak klinikus végzettséggel lehet végezni. Jogosan merül fel a kérdés: akkor mit csinálnak a többiek?

Amíg a klinikusok első sorban valamilyen mentális betegséggel küzdő személyekkel foglalkoznak, addig az úgynevezett "többiek" egészséges emberek számára nyújtanak támaszt például gyászfeldolgozás, kiégés, párkapcsolati problémák, egyéb elakadások esetén pszichológiai tanácsadás vagy életvezetési tanácsadás címén. A szervezetpszichológusok többek között céges tréningeket tartanak, a kutatók pedig a pszichológiai jelenségek bizonyításával, megcáfolásával, összefüggéseinek keresésével foglalkoznak. Létezik még jó néhány alternatíva, nem sorolnám fel az összeset.

6. "Jó de te pszichológus vagy, nincsenek ilyen problémáid."

De... Az én gyerekem/férjem/feleségem/ anyósom/apósom/barátom/barátnőm/munkám - magyarán az életem - épp ugyanolyan, mint a tiéd, és ugyanolyan problémákkal állok szemben, Ugyanolyan érzéseim vannak, mint neked. Az, hogy jó eséllyel tudok hozzájuk fűzni egy-két tudományos elméletet, még nem jelenti azt, hogy nem érzem/élem át őket. Továbbá a saját életemben "belül vagyok", nem tudok (és nem is szabad) kilépni a szerepemből. Nem lehetetek a férjem felesége és a pszichológusa is egyben, mert ez egyszerűen nem fér össze. Ha bármelyik családtagomnak, vagy közeli barátomnak ismerősömnek pszichológusra van szüksége, másik szakemberhez fogom küldeni. Ez így etikus és így egészséges. Ha pedig nekem van gondom, én is fordulhatok egy kollégához.

7. "Én nem akarom, hogy a fejembe lássanak."

A pszichológus az pszichológus. Nem orákulum, és nem varázsló. Ennél fogva se nem olvas gondolatot, se nem tud válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre, hogy: "maga szerint mi lesz, ha ezt/azt csinálom?" és végül, de nem utolsó sorban, nem tud egy problémát egy 50 perces tanácsadás során egyszersmind megoldani. Effektív nem is neki kell, ő csak vezeti a klienst a megoldás megtalálása felé. Továbbá, a hosszú évek alatt kialakult viselkedésmintákat, attitűdöket, szorongásokat... stb. nem lehet egyik pillanatról a másikra megszüntetni. Ez közös és időigényes munkát igényel.

8. "Jártam egy darabig, de nem segített semmit."

Elmenni pszichológushoz azért mert XY mondta, hogy az jó lesz, teljesen felesleges, ráadásul drága is. Ha az ember változást szeretne elérni az élete bármely területén, akkor abban aktív közreműködőnek kell lennie. A pszichológus nem fogja megmondani, hogy ezt vagy azt csinálja, hiszen a kliensnek alapvető joga a saját életét illetően önállóan döntéseket hozni. Ebben a szakember kísérheti, segítheti több szempontból megvizsgálni a helyzetet, de nem fog cselekvési alternatívákat ajánlani. Továbbá semmit nem fog erőltetni. Ha szeretnénk következő időpontot, akkor megvárja, amíg kérünk, ha pedig mi magunk nem vagyunk aktív részesei a változáshoz vezető folyamatoknak, ne várjunk csodát. Ne essünk abba a hibába, hogy azt hisszük mi vagyunk a pszichológusért. Ő próbál nekünk segíteni, ami csak akkor működik, ha ezt mi határozottan akarjuk.

Bízom benne, hogy fentiek kissé más megvilágításba helyezték a pszichológust és a pszichológiát minden értő olvasó gondolatvilágában. Utolsó gondolatként itt hagynám még: Merjünk kérdezni! Az első ülések éppen arra hivatottak, hogy a szakember és kliens megismerjék egymást, képet alkothassanak egymásról, és döntés születhessen arra vonatkozóan, hogy tudnak-e, kívánnak-e együtt dolgozni a jövőben. (Igen, van olyan, hogy a szándék is megvan, a szakember is kompetens az adott problémában, de a két személy nem tud egymáshoz megfelelően kapcsolódni, ezért a közös munka megkezdése nem ajánlott.) Egyetlen kérdés sem szégyellni való és pláne nem tabu! Fontos, és bensőséges témák kerülnek majd terítékre a közös munka során. Az eredmények pedig nagyban függenek a megfelelő bizalmi viszony és a tisztázott, egyértelmű keretek meglététől is.