SZUBJEKTIVITY - BLOG

Sokadik alkalommal hallok beszámolókat, melyekben a (végül) pszichológus segítségét kérő kliensek arról mesélnek, hányféle módon, milyen - jellemzően valamilyen a tudomány által nem alátámasztott - módszerekkel, segítők, tanácsadók felkeresésével próbálkoztak életük nagy kérdéseire, életútjuk alakulásának miértjére, sorsuk új mederbe való...

Egyértelmű, hogy a laikusnak nincs könnyű dolga szakember választás tekintetében, hiszen sokszor még egy testi tünet esetén sem vagyunk biztosak abban, hogy milyen (mire szakosodott) orvoshoz forduljunk.

Azokban az évtizedekben, amelyekben köztudottan és már - már társadalmilag elfogadottan - mi több, lassan elvártan! - a házasságok több, mint fele válással végződik, ugyanakkor nagy százalékban úgy, hogy mire ráeszmélünk, hogy nincs közünk egymáshoz, már letettük a beton biztos alapkövét a közös jövőnknek - legyen is az bármilyen - vagyis született...

Karácsony közeledtével mind többet gondolunk a rászorulókra, elesettekre, nincstelenekre, betegekre, azokra az embertársainkra, akik - bár nem csak karácsony ünnepének közeledtével, hanem egész évben - ilyen vagy olyan módon, de segítésre szorulnak. Ez idő tájt valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva - kit jobban kit kevésbé - elönt minket...

Nem is tudom létezik-e napjaink húszas, harmincas éveit taposó "fiataljai" számára rettegettebb intézmény, mint a házasság. Míg anyáink/apáink korában - ami valljuk be, azért nem volt még olyan rég - és azt megelőzően is, házassággal szentesíteni két ember szerelmét és közös jövőképét a leghétköznapibb dolognak számított, manapság azt hisszük, hogy...

1. A pszichológus nem orvos, még akkor sem, ha ott van a neve előtt a bűvös két betű: "dr"